Az Amazonas veszélyes hely. Itt jaguárok, anakondák és piranhák keresik a következő fogást. Viszont az amazonasi guarana nem olyan dolog, amitől félni kell. Ez nem ragadozó, hanem egy inda, ami a fák közé kúszik és akár 10 m hosszúra is megnő.
Élénkvörös bogyókat termel, amelyek éréskor felhasadnak, egy fényes fekete magot fedve fel. Ez a mag részben vékony fehér pépbe ágyazódik. Távolról a felhasadt bogyók úgy néznek ki, mintha szemek merednének ki a lombkoronából.
A guarana elnevezés ezt a kapcsolatot tükrözi, mert a bennszülötteknél a guara embert, míg a na szó hasonlót jelent. Az amazóniai bennszülöttek már jóval az európaiak Dél-Amerikába érkezése előtt felfedezték az élénkítő hatását. Ők a szárított magokat pasztává őrölték, amit aztán pálcikákká formáltak.
A szárított rudakat vízbe reszelve italt készítettek és elsősorban élénkítő szerként használták. A guarana gazdag koffeinforrás. Teobromint és teofillint is tartalmaz, amelyek a koffeinhez hasonló stimulánsok. A magok körülbelül kétszer annyi koffeint tartalmaznak, mint a kávébab.